Leírás
Török Gyula: Önarckép akttal festmény 20. sz.
Olaj vászon
Keretezett
Jelzett jobbra lent: Török Gyula 984
Mérete keret nélkül: 60 x 70 cm
Török Gyula (Turek Gyula Eperjes, 1879. június 5. – Eperjes, 1963. március 18.) festő
Alap- és középfokú tanulmányait az Eperjesi Magyar Állami Gimnáziumban végezte, ahol a festészet iránti mélyebb érdeklődését Tragor József professzor fedezte fel és támogatta. 1899-ben kezdte el tanulmányait a Rajztanárképző Intézetben Budapesten. Később, 1903 és 1904 között a budapesti Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. Olyan ismert professzorok és magyar művészek voltak a tanárai, mint Szinyei-Merse Pál, Zemplényi Tivadar, Székely Bertalan, Hegedős Sándor, Nádler Róbert, Benczúr Gyula, vagy az elismert építész, Schulek Frigyes.
Budapesten Török Gyula elsősorban Zemplényi Tivadarhoz és Nádler Róberthez került közelebb. Velük a következő években is levelezett, miután hazatért Eperjesre. A tekintélyes tanár és ugyanakkor barát, Zemplényi Tivadar hatása Török munkásságában elsősorban a budapesti akadémiai évek alatt érhető tetten. Ebben az időszakban Török Gyula több portrét festett, ezeken nyilvánvaló tanárának a hatása, elsősorban ami a festmény fejlettebb, technikailag tökéletesebb kidolgozását illeti, de a mester hatására utal a társadalmi háttér rögzítésére irányuló igyekezet is. Zemplényi a legjelentősebb magyarországi festők közé tartozott, a tovább élő akadémizmus és az új plan air irányzatok mellett erőteljes realista vonalat képviselt, elsősorban a portrék és a zsánerképek terén. Miután Török Gyula a tanulmányai után visszatért Eperjesre, képzőművészi érdeklődése a tájképfestészet felé fordult. Többtucatnyi munkáján a legkülönfélébb alakban örökítette meg Kelet-Szlovákia különböző vidékeit, csaknem kizárólag az akvarell technikáját alkalmazva.
Körülbelül a 30-as évek közepéig bezáróan Török megtalálta és kialakította sajátságos látását és kézjegyét, amelyet a következő időszakban már csak kibontakoztatott és tökéletesített.
Török Gyula 1904-ben pedagógiai szolgálatba lépett, a rajz és a mértan szakképzett professzoraként tevékenykedett az Eperjesi Királyi Katolikus Gimnáziumban. Emberségének, szívélyességének köszönhetően nemcsak diákok tucatjai szerették, akik számára hosszú évek múltán is példakép és jelentős személyiség maradt, hanem az eperjesiek generációi is szeretettel emlékeznek rá, mint a város zugainak és festői szépségű utcácskáinak fáradhatatlan festőjére.
A 20. század első évtizedeiben több tanulmányutat is tett az országban, de megfordult Nyugat-Európában is. Bejárta Magyarországot, volt Olaszországban, Angliában, Franciaországban, Spanyolországban, Svájcban és Németországban. Angliában megismerkedett az akvarelltechnikával, amely a londoni Királyi Akvarellfestő Társaság megalapítása után gyorsan elterjedt Európa többi államában is. Olaszországban az olajfestészet új módszereit sajátította el, amelyet a velencei reneszánsz mesterei, Bellini, Tiziano, Tintoretto és mások alkalmaztak. Külföldi tartózkodása idején sorra látogatta a világhírű galériákat, és intenzíven foglalkozott a festészettel is. Akvarelltechnikával több tanulmányt festett, a legismertebbek közé a velencei pillanatképeket megörökítő művek tartoznak 1907-ből és1908-ból.
Az 1911-es év nagyon jelentős volt a képzőművész és pedagógus Török Gyula életében. Azon kívül, hogy aktívan bekapcsolódott az országos kiállításokba, amelyek közül elsősorban a budapesti Művészház Egyesület kiállításán való részvétele fontos, a diákjai munkáit is igyekezett propagálni. Így például az eperjesi katolikus gimnázium diákjai Török Gyula irányításával az adott évben első helyezést értek el a diákmunkák nemzetközi kiállításán, a németországi Hannoverben. Maga Török Gyula munkája elismeréseként megkapta a budapesti Iskolaügyi Minisztérium dicsérő oklevelét, s megbízták a rajz tantárgy tantervének összeállításával, amelyet később a középiskolákban használtak. A kassai tanfelügyelet keretében őt bízták meg a képzőművészeti oktatás felügyeletével más középiskolákban is.
Török Gyula a következő években is számos kiállításon, bemutatón szerepelt. 1917-ig a nevével három országos képzőművészeti tárlatjegyzékében találkozunk. 1912-ben például a Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi és téli kiállítására is elküldte munkáit. A következő év tavaszán képeit a tekintélyes Nemzeti Szalon tárlatára is beválogatták.