Leírás
Art deco szekreter könyvszekrény. Felül ívelt tetejű, metszett üveges vitrin 2 db könyvespolccal. Lenyíló írólapja mögött 6 db kis fiókkal és rekeszekkel. Alul 6 db nagy méretű fiók, eredeti zárakkal, kulcsokkal, aranyozott sárgaréz veretekkel. A vitrin fölötti részen, a 4 db ívelt lábon és a fiókok alatt dúsan faragott, a lenyíló írólap és az alsó fiókok borítása intarziával díszítettek. 1920- 1930 között készülhetett Kaesz Gyula tervei alapján. Korának megfelelő állapotú.
Az antik bútorok meghatározásakor az Art Deco jelenti a határt, tehát az Art Deco korát megelőző korok bútorait nevezik klasszikus értelemben antik bútornak.
Az 1920- as években megjelent művészeti irányzat a bútorépítésben radikális változást hozott. A XX. század elején avantgárd mozgalmak hatására a klasszikus művészeti törekvésekkel szembeni irányzatok alakultak ki, – többek között, időrendben, art nouveau, art deco – amelyek olyan radikális változásokat eredményeztek, hogy a XX. század iparművészeti termékei teljesen megújultak.
A stílus Franciaországból indult világhódító útjára, és jól tükrözi az absztrakt játékosságát a geometria és a színek jegyében. A maga nemében legkorszerűbb gyártástechnológiákkal, alapanyagokkal merőben újszerűt alkotott. Funkción felül az Art Deco bútorok bármely organikus díszítéstől, stilizált elemtől mentes, absztrakt alkotások. Krómozott felületek, kontrasztos, magas fényű, lakkozott felületek, rendkívül egyszerű, de arányos vonalvezetés.
Kaesz Gyula (Bp., 1897. júl. 13. – Bp., 1967. máj. 12.): belsőépítész, építész, iparművész, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1956), érdemes művész (1965). Tanulmányait a bp.-i iparművészeti isk.-a végezte. Már egész fiatalon több országos pályázaton nyert első díjat (debreceni krematórium építése, szombathelyi temető, Győr város új városrendezése). 1919-től 1952-ig az iparművészeti isk., ill. főisk. belsőépítészeti és bútortervezési tanszékének tanára. 1920–1928-ban a munkásfiatalok részére létesített esti tanfolyam vezetője. 1952–1958-ban a főisk. ig.-ja volt. E minőségben több jelentős oktatási reformot léptetett életbe. Ő hozta létre az ipari formatervezési tanszéket. Kitűnő művészek nemzedékeit nevelte fel. Tanári működése mellett építészeti, lakberendező és bútortervező gyakorlatot folytatott (Kassai Kereskedelmi Bank, a Nemzeti Takarékpénztár épületei, családi házak stb.). Kiállítások tervezésével is foglalkozott, ő készítette a milánói Triennale (1933–1936) belsőépítési terveit, az 1937. évi párizsi világkiállítás m. pavilonját, az 1947. évi közlekedési kiállítást, 1937-től több m. nyomtatvány-, reklámgrafikai és könyvkiállítást. 1948-tól 1952-ig az első állami tervezőiroda belsőépítészeti osztályát vezette. 1935–1938 között A Bútor c. szakfolyóiratot szerk., az Új építészet c. folyóiratnak egyik szerk.-je, a Tér és Forma munkatársa volt. Munkássága nagy hatással volt a m. belsőépítészet és különösen a korszerű m. bútorművészet fejlődésére. – F. m. Ismerjük meg a bútorstílusokat (Bp., 1962). – Irod. Horváth György: Meghalt K. Gy. (Magyar Nemzet, 1967. 113. sz.); Rózsa Gyula: Bútornézés, emlékezve (Népszabadság, 1967. 136. sz.).
