Leírás
Bécsi rokokó, kézzel festett, üveg csillár 18 sz.
Működőképes.
A rokokó a barokkot követő cikornyás, parádésan díszítő 18. századi stílus. Nemzetközi szó a francia rococo nyomán.
Aki egy korábbi korból térne vissza, nem ismerne rá a XVIII. század közepén az egykori Franciaországra. Megváltoznak az épületek. A palotákat angolkert veszi körül. A külső képük nemigen változik, a belső annál inkább. Már nem építenek hatalmas, egymásba nyíló teremsorokat, a kisebb szalonokat meghitt szobákat jobban kedvelik. A falakat fehérre, krémszínűre, halványkékre festik, kevesebb aranyat használnak a korábbinál a díszítéshez.
E díszítés is megváltozik, mindenütt vékony, finom tekergő virág-minták, vonalak és kagylók szeszélyes ornamentikája helyezkedik el. A bútorzat is hajlított lábakon áll. A falakon elhelyezett képek pásztoridilleket ábrázolnak, mindent elönt a szerelem érzése. Ezt a tréfás, gondtalan, könnyed, mosolygós, szerelmes stílust nevezzük rokokónak. A francia kagyló “rocaille” szóból ered, ugyanis a tengeri kagyló számtalan bonyolult formában a kor díszítőművészetének gyakori, elterjedt motívuma. Ez az időszak a felvilágosodás kora is, komoly tudományos munkák születnek
