Leírás
Kerényi Jenő: Fekvő akt – figurális szobor 20. sz.
Fehér, mázas fajansz
Jelzett hátul a mázban: Kerényi J.
Hibátlan állapotú
Mérete: 28.5 cm hosszú, 15 cm magas
Kerényi Jenő szobrászművész (1908., Budapest–1975., Budapest)
Kerényi Jenő a 20. századi magyar és egyben egyetemes szobrászművészet egyik legmarkánsabb képviselõje. Munkácsy-díjas (1951, 1953), Kossuth-díjas (1955), Érdemes művész (1964), Kiváló művész (1966), Munka Érdemrend
arany fokozata (1968), Budapest Főváros Pro Arte aranyérme (1969).
Az Iparrajziskolában tanult, azután 1931-1937 között a Képzőművészeti Főiskolán Bory Jenő növendéke, később tanársegédje volt. A főiskolán fővárosi ösztöndíjat, 1937-ben római ösztöndíjat kapott. Egy esztendeig tartózkodott Itáliában.
Rodin, Bourdelle, Maillol plasztikája mellett az etruszk szobrászat volt rá döntő hatással.
1938-tól állított ki. Első gyűjteményes kiállítását 1941-ben rendezte a Tamás Galériában. Kezdetben magánmegbízásra
kisebb szobrokat, illetve síremlékeket mintázott. Ekkor készült aktjai nyugtalanságot tükröznek, kisplasztikái biztos szerkezetűek (Álmodozó, 1938; Munkából, 1938; Mosó asszony, 1939; Vetkőző nő, 1940; Fésülködő, 1942). Első jelentős állami
megbízását 1942-ben kapta: Lévára mintázott emlékművet, amelyet 1943-ban avattak fel.
1946-ban mintázta meg a sátoraljaújhelyi partizánemlékművet. Osztapenko-emlékműve (1951), a Felvonulók csoportja
(1954) az ötvenes évek termése. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon Somogyi Józseffel együtt készített Táncolók című
szobra nagydíjat nyert. A hatvanas években készített műveivel hozzájárult a magyar képzőművészetnek a hatvanas évek
derekán megfigyelhető megújulásához: Tihanyi legenda (1963); Furulyázó (1965, Margitsziget); Csontváry-síremlék figurája (Kerepesi temető); győri díszkút; a miskolci munkásmozgalmi emlékmű Géniusz-alakja; Solymász (1970); Lopják
Európát (1971); Golgota (1972); Mózes (1973); Próféta (1973).
Kerényi Jenő műveinek domináns anyaga a kő és a bronz volt. Művészete klasszikus ihletettségű, figuraközpontú: női és
férfi alakjait biztos szerkezeti felépítéssel, erőteljes mozgással áthatottan, nagyvonalú mintázással, illetve formaadással,
érzékletes felületkezeléssel alkotta meg. Életműve az európai plasztika Bourdelle és Mestrovič szobrászatával rokonítható
expresszív vonulatához kapcsolható. Művekben gazdag, sokrétű munkássága nem bontható egymástól elváló szakaszokra,
csaknem négy évtizedet átfogó műegyüttese viszonylagos egységet alkot.
Kisplasztikáit számos bel- és külföldi kiállításon mutatták be. 1950-ben a Suzarrában rendezett nemzetközi kisplasztikai kiállításon első díjat nyert. Nagyobb kollekcióval szerepelt az 1960-as Velencei Biennálén. Több művét őrzi a Magyar
Nemzeti Galéria, amely 1976-ban rendezte meg emlékkiállítását. Szentendrén múzeuma van.
Díjai
1969. – Pro Arte-díj;
1968. – A Munka Érdemrend arany fokozata;
1966. – MNK Kiváló Művésze;
1964. – MNK Érdemes Művésze;
1955. – Kossuth-díj;
1952. – Munkácsy-díj;
1950. – Munkácsy-díj.
