Description
Zádor István: Női portré, 20. sz.
Akvarell, papír, aranyozott, virágmotívumokkal díszített fa keretben
Jelzett: jobbra lent: Zádor I.
Méretek: 43 x 33 cm.
Hibátlan
Zádor István, született Weisz István (Nagykikinda, 1882. január 15. – Budapest, 1963. május 24.) magyar grafikus, festő, portréfestő.
A középiskola elvégzése után 1906-ig, mint banktisztviselő dolgozott. Munka mellett 1901-től a budapesti Mintarajztanoda tanfolyamain képezte magát. 1906-1909 közt Párizsban élt, ahol az École des Beaux-Arts-ban folytatott tanulmányokat. T. A. Steinlen grafikus volt a mestere. 1909-1910-ben a firenzei akadémia növendéke. Az első világháború idején hadirajzoló volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal, 1918-1919-ben forradalmi riportrajzokat készített. A kommün bukása után Weimarban, majd Münchenben élt.
Magyarországra visszatérve egyik alapító tagja lett a Szinyei Merse Pál Társaságnak. Többször járt a Szolnoki Művésztelepen az 1930-as években. 1938-tól Hollandiában élt és alkotott, a második világháború után tért haza. Egész pályája során, de kivált az 1950-es években sokat foglalkozott könyvek illusztrálásával. Például: Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák c. művét, s számos orosz klasszikus író, köztük Puskin, Lev Nyikolajevics Tolsztoj magyar fordításait illusztrálta.
Művészetére hatással volt a nagybányai művésztelep plein air stílusa, a szecesszió és Fényes Adolf sötét tónusú szimbolikus világa. Főleg portréfestőként ismert, de grafikusként is jelentős, rajzolt krokikat is. Egyik legismertebb portréja Bajor Giziről készült. Portréfestészetére a realizmus jellemző.
Kiállítások
Emléktáblája Budapesten, a VI. kerületben
1916, 1918, Nemzeti Szalon, Budapest, Ernst Múzeum, Budapest
1921, Ernst Múzeum, Budapest
1934, Egy hadifestő emlékei 1914 – 1918. Budapest
1958, Ernst Múzeum, Budapest Gartner Jenő szobrászművésszel közös (gyűjteményes) kiállítás
Művei
Feleségem (1910, olaj, vászon, 134 x 140 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Önarckép (1910, olaj, vászon, 70 x 60 cm; Damjanich János Múzeum, Szolnok)
Ebédlő (1918)
Fekvő akt (1922, olaj, vászon, 80,5 x 101 cm; magántulajdonban)
Nő art deco fülbevalóval (1928, olaj, vászon 50 X 40 cm)
Női portré (1935 körül, olaj, vászon, 80×60 cm, magántulajdonban)
Díjak
1918: kis aranyérem (Ebédlő című festményéért)
1951: Kossuth-díj
