Description
Victor Vasarely (1908-1997): Vega sorozatból, 1971
Szitanyomat, papír. Paszpartuzva, modern, ezüst színű fa keretben.
Jelzett: balra lent: számozott 18/240, jobbra lent Vasarely.
Méretek: 27 x 27 cm.
A kép szerepel Victor Vasarely 1971-es eredeti kiadású Vega albumában. Eredeti 1971-es kiadás Éditions Du Griffon által. Svájc-Neuchatel.
Victor Vasarely (születési nevén Vásárhelyi Győző) ] (Pécs, 1906. április 9. – Párizs, 997. március 15.) magyar–francia festő, szobrász. Őt tekinthetjük az optikai festészet, vagy „op-art” legjelentősebb képviselőjének, mind életműve, mind számos elméleti munkája révén, amelyekben egyebek között a mozgást úgy jellemzi, mint „azt az erőszakot, amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak”.
Az op-art stílus: alapkoncepciója, hogy a geometriai formák optikai hatásukkal a mozgás és vibrálás illúzióját keltik, mindezt a színek és formák kavalkádja által kiváltva.
Vasarely 1922-ben Podolini-Volkmann Artúr Szabad Képzőművészeti Rajz- és Festő- iskolájába járt esti oktatásra, majd 1925-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem orvos szakára iratkozott, de a művészet elsődleges helyet foglalt el az életében. Kezdeti korszakát végigkísérte a fekete-fehér ellentéte, ez későbbi munkáiban is visszaköszönt.
1928-ban került Bortnyik Sándor budapesti Műhely Akadémiájára, ahol megismerkedett a Bauhaus eszmevilággal. Ez a művészet és ipar közötti szakadékot igyekezett áthidalni.
Itt találkozott későbbi feleségével, a szintén grafikai tervező Spinner Klárával. De ebben a műhelyben ismerte meg igazán a modern művészet huszadik századi történetének legjellemzőbb alakjait is.
Mivel a Bauhaus-szemléletben Magyarországon nem teljesedhetett ki eléggé, 1930-ban Párizsba költözött, ahol feleségül vette Spinner Klárát. A francia fővárosban kezdetben alkalmazott grafikával foglalkozott és reklámgrafikusként is dolgozott a Havas, Draeger és Devambez cégeknél.
Vasarely 1941-től kezdett kiteljesedni a festészetben, de korai munkái bizonytalanságot sugároztak, ezt a korszakot a művész „tévutaknak” nevezte.
Későbbi művészetének három kiemelkedőbb korszakát említik, ezek neveit az aktuális korszak számára ihletként szolgáló helyek adták: Belle-Isle, Gordes-kristály és Denfert. A Belle-Isle periódust Bretagne tengerpartjainak sziklái, kavicsai, kagylói ihlették. 1948-ban hosszabb ideig tartózkodott Gordes-ban, ahol a középkori város geometriai szerkezete, valamint a táj ragadta meg a fantáziáját. Ezek látványvilága köszön vissza a Gordes-kristály periódusban. A Denfert-korszak 1951-ben kezdődött, ezt egy párizsi metróállomásról nevezte el, és a kopott falak vakolatán felfedezett vonalak inspirálták.
Több kiállításon is bemutatta műveit: 1951-ben a Denise René Galériában állította ki Photographismes címmel azokat a vetítéseket, nagyításokat, amelyeket tus és ceruzarajzairól készített (a kézzel rajzolt ceruzarajzokat vetítőgéppel objektumokra vetítette). Ezt fekete-fehér korszaknak nevezte, amelynek alapja a pozitív-negatív kontraszttal való konstruálás volt.
Aztán 1955-ben, szintén az említett galériában megnyílt az első nemzetközi kiállítása, a Le Mouvement. A kiállító teremben két üvegtáblát helyezett egymásra, egymást kiegészítő geometrikus alakzatokkal, úgy, hogy az üveglapok enyhe himbálózása a néző szemében vibrálásnak tűnjön.
Vasarely egy csapásra nemzetközi hírnévre tett szert, művészetelméleti írásai jelentek meg, faliszőnyegeket tervezett, művészfilmeket készített. 1970-ben a Plasti-Cité című könyvében közölte a Színes város utópisztikus építészeti gondolatait.
Magyarországnak több köztéri szobrot ajándékozott. 1968-ban 123 szitanyomatot adományozott a budapesti Szépművészeti Múzeumnak, ugyanitt nyílt meg 1983-ban az első Vasarely-kiállítás, amit az óbudai Vasarely Múzeum megalakulása követett, 1987-ben. A művész 1997. március 15-én hunyt el, 91 éves korában, Párizsban.
