Description
Tóth Menyhért: Virágcsendélet, 1968
Olaj, farost , keretezett
Jjl: TM 1968, hátoldalon: TÓTH MENYHÉRT 1968 , 92 sorszám bekeretezve
Méretek: 80 x 60 cm
Tóth Menyhért (Szeged-Mórhalom,1904-1980, Budapest) posztumusz Kossuth-díjas magyar festő.
1930-1935 között a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Tanulmányai befejezése után szülőfalujába, Miskére költözött vissza. 1945-1958 között mezőgazdasági munkákból, szobafestésből élt, így első, 1941-es egyéni kiállítását huszonhét évig nem követte önálló tárlat. Magányosan, elszigetelten élt és alkotott annak ellenére, hogy törzstagja volt a tokaji művésztelepnek, a bajai festők csoportjának és egyik alapítója a hajósi alkotótábornak. Hagyatéka a Kecskeméti Képtárba került.
Igazán halála után kezdték felfedezni a „naiv festőt”, aki mestereitől megtanulta a naturalista, impresszionista, kubista, konstruktivista stílus ecsetvonásait, s a kortárs festés mesterségbeli fogásaival is lépést tartott. Nem szakadt el teljesen a figurális ábrázolástól, s örömét lelte a látványfestésben, archaikus és néprajzi motívumokat is szívesen alkalmazott, színei nem harsognak, kontúrokat jeleznek.
„Belső konfliktusaim bogozgatása helyett azt kérdezem magamtól: mit adok az embereknek?” T.M. „Tóth Menyhért számára a művészet József Attilához vagy éppen Van Goghoz hasonlóan etikai alapú küldetést jelentett. Legjelentősebb gyűjteményes kiállítása 1976-ban, a Műcsarnokban volt. A Pesterzsébeti Múzeum 11 festményét őrzi annak emlékeként, hogy a művész több mint tíz éven át a kerületben, a Kövező utcában élt és alkotott. Tóth Menyhért életútját, művészetét sokszor rokonították a magyar művészet nagy magányosaihoz, ám az ő izoláltsága mélyén az emberi lét kozmikus teljességének átélése, minden létező összetartozásának tudása izzott. Ezt érzékelhetjük hullámzó kompozícióinak sugárzó áradásában, expresszív formavilágának hasonlíthatatlan ős-erejében. Műalkotásai mellett írásai és élete is erről tesz tanúságot. ” (D. Udvary Ildikó művészettörténész)
