Szabó Vladimir: Fürdés előtt – rézkarc 20. sz.

A Képzőművészeti Főiskolán 1925 és 1926 között Rudnay Gyula, Csók István, Vaszary János növendéke volt, majd tízévi megszakítással Benkhard Ágostonnál fejezte be tanulmányait. 1931-től 1934-ig római ösztöndíjas, ami vallásos tárgyú témaválasztásában éppúgy nyomot hagyott, mint a megformálás rajzos pontosságában és a kifejezés realisztikus részletgazdagságában. Festészete mégsem jellemezhető a realizmus fogalmával, amely csak egyik összetevője volt mély emberismereten nyugvó képeinek. Munkásságában a fantasztikumnak éppúgy nagy szerep jutott, mint a groteszk iránti fogékonyságának, nem beszélve kifogyhatatlan mesélőkedvéről. Különösen későbbi képein engedett teret a történetek szabad folyásának, amelyek megjelenítését az elburjánzó motívumok barokkos gomolygására bízta. Sejtelmes, meseszerű képeivel pályája vége felé nagy népszerűséget vívott ki magának, noha legerősebb korszaka a harmincas évek maradt.