Description
Bozsik Kálmán (Kunszentmárton 1872-1959.) szecessziós és népies stílusú, elegáns, karcsú, magas váza. A barna színű masszába karcolt stilizált virágokat sötétbarna égetett máz borítja. A talpában masszába karcolva: BOZSIK KUNSZENTMÁRTON és 9.
A19-20. század fordulóján élt és alkotott Kunszentmártonban Bozsik Kálmán fazekasmester, akinek jellegzetes díszedényei méltán váltak világhírűvé. Szecessziós és népies motívumokkal díszített kerámiái nemcsak Magyarországon voltak keresettek, a mester Európa számos országából kapott megrendeléseket, munkái ráadásul nemzetközi kiállításokon is sikerrel szerepeltek.
Bozsik Kálmán 1872-ben született Kunszentmártonban. A korán árvaságra jutott fiút Kegyes Balázs fazekas fogadta örökbe, az ifjú Bozsik itt ismerkedett meg jövendő mestersége alapjaival. Tudását később Badár Balázs, az országszerte ismert mezőtúri fazekas műhelyében, valamint Ungváron gyarapította. Saját műhelyét 1985-ben Ungvárról hazatérve alapította, ahol eleinte egyedül, majd két fiával, Kálmánnal és Bélával, valamint számos tanulójával dolgozott. A nyersanyagot a helyi téglagyárból szerezték be, melyből korong és öntőformák segítségével készítették munkáikat: korsókat, vázákat, kulacsokat, dísztálakat, virágcserepeket, kályhacsempéket és épületdíszeket.
Bozsik Kálmán változatos forma- és mintavilágára nemcsak a Badár Balázsnál töltött tanulóévek tapasztalata, hanem a huszadik század elején virágzó szecesszió is erősen hatott. Színvilága gazdag, és meglehetősen egyéni volt. Az alapszín általában zsemleszínű vagy tört fehér volt, de előfordult barna, fekete és sötétzöld is. A motívumok körvonala mindig barna, a díszítés kék, bordó, zöld és sárga árnyalatokból állt. A Bozsik-kerámiák fő motívuma általában a hosszúkás formájú tulipán többszínű szirommal, ebből ágaznak el a karéjos levelek, amelyekhez kétoldalt szegfű vagy rózsa kapcsolódik, de gyakran feltűnik a félbe vágott gránátalma is. Bozsik Kálmán munkái nemcsak a környék vásárait hódították meg, hanem Európát is: a mester elismerő oklevelet szerzett a párizsi világkiállításon, 1906-ban aranyérmet nyert Milánóban, St. Louisból és Brüsszelből pedig bronzéremmel tért haza.
