Leírás
Gorka Géza váza. Fehér alapon sárga, zöld mintázattal. Jelzett alul.
Gorka Géza (1895-1975) Munkácsy- és Kossuth-díjas magyar keramikus, érdemes művész. Gorka Lívia édesapja. Szlovákiában, Nagytapolcsányban született. Festőnek készült, de Mezőtúrra kerülve Badár Balázs népi fazekastól elsajátította a fazekasmesterség alapjait. 1919 és 1921 között Németországban Karlsruhéban a Grossherzögliche Majolika Manufaktura művészeti vezetőjénél képezte magát tovább, ahol a legújabb máztechnikai eljárásokkal ismerkedett meg. Hazatérve, 1922-ben Badár Balázsnál dolgozott Mezőtúron. A habán kerámia továbbfejlesztésével is foglalkozott. 1923-ban megalapította a Keramos Részvénytársaságot, amely a magyar népművészeti hagyományok alapján modern díszkerámiát gyártott. A Németországi Majolika Manufaktúrában tanultakat hasznosítva az üzem műszaki vezetője lett. Később kilépett a cégből és megalapította saját verőcei műhelyét. 1928-tól kezdve rendszeresen állított ki az Országos Iparművészeti Társulat hazai és külföldi kiállításain. A harmincas évek elején még főképpen figurális, egyszínű repedezett kerámiákat tervezett, de már elkezdte saját mázkísérleteit is. A népi fazekas hagyományok továbbvitelével művein egyre több lett az erdélyi, felvidéki és habán díszítőelem. A harmincas évek végén ónmázas, habán stílusú kerámiákat is készített.
„Gorka Géza a XX. század első felében élt magyar keramikusok egyik legjelentősebb alakja volt Gádor István és Kovács Margit mellett. Gorka munkásságának jelentősége, hogy közös nevezőre hozta a kerámia tradicionális örökségét saját individuális alkotóerejével. Sőt mi több, képes volt a népművészet hagyományán túllépve, az archaikus formaképzéshez visszanyúlni és azt modern felfogással egyesíteni.”