Leírás
Badár Balázs (Mezőtúr 1855-1938) Füles kancsó. Mázas keménycserép, kerek talpon álló kecses füles forma, „dudi sárga” alapra írt fekete írókás virágminták, növényi levelek, melyeket zölddel, barnával és kékkel töltögettek ki. Talpán masszába benyomva: Badár M-túr gumibélyegzős jelzés.
Badár Balázs fazekas – vagy ahogyan később nevezte magát: műfazekas, 1855. május 5-én született Mezőtúron. A fazekasságot is itt tanulta Szappanos Imre korsósmesternél, majd 1878-tól önálló mester lett.
Badár előbb megtanulta a hagyományos kerámiakészítés technikáját, a túri formákat, díszítményeket, majd saját tehetsége szerint elkezdte kora képző-és iparművészeti irányzatainak stílusában azokat alkalmazni. Műhelye tehát egy hagyományos fazekasműhely, de munkái már nem az egyszerű konyhai edények, hanem a parasztpolgár házának, a polgár és arisztokrata szalonjának díszei voltak. Stílusa a helybeli népi díszítés és a korai szecesszió egyéni ötvözete volt. Vevőköre főleg az alföldi mezővárosok értelmisége, úri közönsége volt.
Kiváló rajzkészsége és korongos tudása már korai munkáin is megmutatkozott és az elismerések nem is maradtak el: az 1890-es aradi iparkiállítás elismerő oklevele után hazai és külföldi kiállítások sokaságán nyert nagydíjakat. A magyar Millennium idején már ismert mester, a királyi pár kitüntette, vásárolt is tőle. 1900-ban Párizsban a nemzetközi kiállításon számtalan külföldi hívet szerzett magának egészen magas színvonalú, polgárházak bútoraihoz tervezett díszkerámia-kollekciójával.
Badár-kerámiát birtokolni rang volt, és a minőséget garantálta a mester, amikor az edény aljára rákarcolta a nevét. 1939-ben bekövetkezett haláláig elkészült sok ezer kerámiája és a máig fennmaradt darabok bizonyítják, hogy kivételes alkotó tette világhírűvé a túri fazekasságot.